Catullus életrajza

Nem túl gyakran olvas az ember olyan klasszikus művet, amely George Carlin-nel vetekszik a "kibepipált" szavak szükségességében, de Carmen 16 határozottan kitölti a számlát . A Catullus már az első sorban közli Aureliusszal és Furiusszal, hogy pontosan mit akar velük tenni. válaszul arra a célzásukra, hogy ő nem férfi. A Google Translate az első sort úgy értelmezi, hogy "anális és orális szexet fogok rád kényszeríteni." A mi értelmezésünk "szodomizálni és klintonizálni", más tolmácsok pedig még durvább kifejezést adnak ennek az első sornak. Gyanítjuk, hogy a ez a tompa fenyegetés a két szóban forgó úriember által Catullusról tett becsmérlő megjegyzésekre válaszul született. Minden bizonnyal olyan figyelemfelkeltő, amely méltó bármelyik utcai harcoshoz, vagy talán még egy terrorista harcra hívó terroristához is.

Catullus ezután azt mondja, hogy a szóban forgó férfiak szerénytelenséggel vádolta őt . A szerénység furcsa fogalom volt a klasszikus római időkben. hivatkozott hírnév , nyilvános viselkedés, és egy kissé spártai életmód - legalábbis a nyilvánosság előtt. A nyilvános tisztaság még politikai platform is volt, ezért Julius Caesar kijelentette, hogy a császár feleségének feddhetetlenül kell viselkednie. Egy római katona személyes viselkedése talán nem felel meg a "szerény" mai értelmezésünknek. Mégis a A verset még Catullus saját korában is elítélték a későbbi történészek. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy művei csak a középkorban kerültek újra a felszínre.

Bármilyen sokkoló is egy ilyen nyitósor lehet a huszonegyedik században, ahol a rap-előadók az osztálytermekből és az udvarias beszélgetésekből kitiltott szavakat és fogalmakat használják a sokkolás és a figyelemfelkeltés eszközeként, a középkorban amikor Catullus művét újra felfedezték, és népszerűvé vált, ez még megdöbbentőbb volt Egyes gyűjteményekben a Carmen 16-ot teljesen kihagyták, mások az első két sort latinul hagyták, míg mások egyszerűen a harmadik sorral kezdték a verset.

Bár még mindig lenne értelme a verset a következő sorral kezdeni: "Ti, akik szerénytelennek tartotok ...", ez a darab költői szimmetriáját rombolja. A teljes változatban a nyitó sor egyben a záró is. 1974-ben Carl Sesar fordító "From Catullus" címmel adott ki egy könyvet, amelyben a Carmen 16 játékos (és mégis hegyes) változatát adja. Leonard C. Smithers, Ed. hasonlóan ad egynyelvi értelmezés. Mindkét esetben jelezték, hogy az eredetiben Catullus a művet a becsmérlőinek szóló fenyegetéssel kezdte és zárta is.

Hosszú tanulmányokat írtak erről a versről, durva nyelvezetéről... , fenyegetése és az, ahogyan Catullus kritikusai ellen fordul. Miután hatásosan felkeltette közönsége figyelmét azzal, hogy Aureli és Furi szeméremsértéssel fenyegette meg őket, egy kicsit lecsillapodik, és beavat minket, hogy miért haragszik annyira erre a párosra.

"Csak azért, mert csókok ezreiről írok - mondja -, ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok rátermett. És azt sem, hogy nem vagyok erényes (a tisztaság nagy dolog volt a rómaiaknál). Aztán kigúnyolja azt a kettőt, aki becsmérelte őt. "Felizgatott titeket, amit írtam? Hmmm? Nézzetek magatokra! Két nagy, szőrös férfi, nem pedig kipróbálatlan fiatalok, akiknek talán megbocsátható, hogy egy kicsit bizseregnek, amikor arról olvasnak, hogyvalaki más szeretkezése... Felizgultatok tőle? Tudjátok mit, fiúk, fogadok, ha megmerevednétek tőle, nem tudnátok mit tenni, annyira öregek és megkövültek vagytok."

Akkor visszatekeri a verset körbe az eleje felé: "Azt hiszitek, hogy nőies vagyok? Gyertek ide, srácok, megmutatom, hogy kell ezt csinálni!" Majd megismétli a fenyegető első sort.

Ez egy klasszikus költői szerkezet , és már csak ezért is érdemes tanulmányozni. A sorok hendecasyllabikusan vannak írva, ami egy tizenegy szótagból álló séma. Tennyson és Frost is ugyanezt a szerkezetet használva írt verseket. . ezekben a versekben a hatodik és a tizedik szótag hangsúlyos, ami egyenetlen, de dinamikus ritmust kölcsönöz a műnek. Catullus tulajdonképpen megfordította a kockát ellenzői ellen, mondván: "Ha! Megfogtalak, hogy nézel. Kis verseim felizgattak, és nem tudod kezelni".

Azonban, ez a vers többet tesz annál, mint hogy metaforikusan öklét rázza vagy madarat röpít az irodalomkritikusok felé. Catullus egy konkrét mondanivalót fogalmaz meg: "Nézze - mondja -, amiről írok, az nem én vagyok. Írhatok 30 000 csókról. Ez nem jelenti azt, hogy zárt ajtók mögött csak ezt csinálom. Ez nem jelenti azt, hogy zárt ajtók mögött bármit is csinálok. Írhatok csókokról egész nap. Ez nem jelenti azt, hogy válogatás nélkül rohangálok Rómában, és csókolgatom az embereket.A költőnek joga van a költői szabadsághoz."

A költői engedély az a fogalom, hogy hol , mikor és hogyan vehet egy író szabadságot a megfigyelhető igazsággal szemben, hogy nagybetűs Igazságról írhasson. E nélkül nehéz lenne szatírát, lampiont vagy akár szórakoztató fikciót írni.

Ráadásul arra is rámutat, hogy attól, hogy valamiről írunk, még nem lesz az író életében is az. "Csak azért, mert a verseim szerénytelenek" - írja - "ez nem jelenti azt, hogy én is az vagyok." Arra mutatott rá, hogy egy író, egy művész vagy egy előadóművész betölthet egy szerepet a művészetében anélkül, hogy a magánéletben részt venne ebben a szerepben. Ugyanígy megjegyezhető, hogy egy színész, író vagy művész, aki művészetében ártatlanságot és szelídséget ábrázol, a való életben nem biztos, hogy ilyen ember.

Ez a koncepció önmagában is az irodalom kulcsfontosságú művévé teszi ezt a verset. Ha hozzávesszük, hogy ez az egyik legkorábbi példája a betiltott vagy elferdített irodalmi műveknek, az csak hab a tortán, hogy ez a rövid vers "különleges".

Az embernek vajon Catullus mit gondolhatott arról, hogy ez a mű egyszerre vált híressé és hírhedtté az idők során, amióta megírta. Vajon szégyenkezne-e, hogy ez a rövid, költői sértés ilyen jól megmaradt az emlékezetében? Vagy úgy érezné, hogy most már jogos, hogy megírta? Végül is, már régen túlélte a témáját. Bár nem feltétlenül van mindenkinek a nyelve hegyén, de biztosan jól megmaradt, és irodalmi körökben is ismertté vált.

Hosszú távon talán, ez egy kiváló példa arra, hogy a toll erősebb a kardnál. Bár Aureliusra és Furiusra talán még emlékeznek, mert a politikai élet részesei voltak, amikor Julius Caesar hatalomra jutott, és a Római Köztársaságból Római Birodalom lett, vajon mennyire emlékeznénk rájuk, ha nem lenne ez a dühös irodalmi cáfolat a célzásaikra? Nehéz megmondani.

De a vers jól emlékezetes. Elgondolkodtató, hogy vajon hány iskolás fordította le ezt a verset, amikor komolyabb művekre, például a Carmen 64-re kellett volna koncentrálniuk. Minden bizonnyal, amint Carlin "Szavak, amelyeket nem mondhatsz a televízióban (vagy a rádióban)" című műve elfogadottá vált, ennek a versnek a fordításai is megjelentek. Néhány komoly, néhány butább és játékosabb, de a két személy, akit a "Carmen 64" című művével nyársaltak fel. Catullus irodalmi lándzsája (bármilyen pozícióban is szeretné) minden bizonnyal olyan hírhedt halandóságot értek el, amelyet ők szerénységük és tisztaságuk megsértésének érezhetnek.

Előző Carmen

VRoma projekt: //www.vroma.org/~hwalker/VRomaCatullus/016x.html