(Lírai vers, latin/római, Kr. e. 30 körül, 32 sor)

Bevezetés

" Nunc est bibendum " ( "Most van itt az ideje az ivásnak" ), néha a " Kleopátra óda " , az egyik leghíresebb a Horatius római lírai költő ódái , i.e. 23-ban jelent meg a 37. versként az első könyvben a Horace összegyűjtött " Ódák " vagy " Carmina " . A vers egy dal a diadal a vereség felett és Kleopátra egyiptomi királynő halála , és valószínűleg Kr. e. 30 őszén keletkezett, amikor Kleopátra öngyilkosságának híre eljutott Rómába.

A költő ujjong, hogy most van itt az ivás, a tánc és az ünneplés ideje. Bár az ilyen ünnepségek korábban helytelenek lettek volna, amíg Kleopátra még mindig fenyegetést jelentett Rómára, most helyénvaló elővenni az évjáratos kaecubai bort, és szalézi stílusú lakomával tisztelegni az istenek előtt.

Leírja, hogyan égette fel Octavianus Kleopátra hajóinak nagy részét, majd egyetlen megmaradt hajóján üldözte vissza Egyiptomba. Kleopátrának azonban volt annyi nemessége, hogy szembenézzen vereségével, és méltósággal vetett véget életének, inkább kígyóméreggel, minthogy szembenézzen a fogságba esés és a rabszolgaság megaláztatásával.

Horace kifejlesztette a "Ódák" a görög eredetű rövid lírai költészet tudatos utánzásával, mint például Pindar , Sappho Zsenialitása abban rejlik, hogy ezeket a régebbi formákat, nagyrészt az ókori görög szapphikus és alkai metrumot használva, az Augustus korabeli Róma társadalmi életére alkalmazza. Az első három könyve a "Ódák" , köztük ezt is, i. e. 23-ban adták ki. "Nunc est bibendum" a gyűjtemény legkorábbi egyértelműen datált verse, amely szinte biztosan Kr. e. 30 őszén keletkezett, amikor Kleopátra öngyilkosságának híre Rómába érkezett.

A vers középpontjában Octavianusnak Marcus Antonius és Kleopátra legyőzése az actiumi csatában, majd Kleopátra halála áll, de Marcus Antoniust egyáltalán nem említi. Egyes kommentátorok megkockáztatták, hogy ezzel a konfliktust egy idegen fenyegetés megszüntetéseként próbálták ábrázolni, nem pedig egy folyamatban lévő polgárháború lezárásaként. Valójában maga Kleopátra, a vers témája,az ódában sem nevezik így, hanem végig egyértelműen "királynőként" emlegetik.

Az első öt strófa kissé kárörvendő ünneplése Kleopátra legyőzésének, akinek Horace egy ponton "fatale monstrum"-ként írja le (amit valójában inkább "végzetes szörnyeteg"-nek, mint "végzetes előjelnek" kellene fordítani). Az utolsó három strófa azonban gyökeresen megváltoztatja a hangnemet és a hangsúlyt, hangsúlyozva Kleopátra nemességét a vereséggel szemben. Ez valószínűleg inkább egy kísérlet a Horace részéről, hogy nagylelkűnek mutatkozik a győzelemben, nem pedig Octavianus győzelme feletti ambivalencia megnyilvánulása, ahogyan azt egyesek állítják, és úgy tűnik, hogy Horace azt akarta, hogy a közönség Kleopátra mindkét oldalát lássa.

• John Conington angol fordítása (Perseus Project): //www.perseus.tufts.edu/hopper/text.jsp?doc=Perseus:text:1999.02.0025:book=1:poem=37
• Latin változat szóról szóra történő fordítással (Perseus Project): //www.perseus.tufts.edu/hopper/text.jsp?doc=Perseus:text:1999.02.0024:book=1:poem=37