(Tragédia, görög, Kr. e. 469 körül, 1073 sor)

Bevezetés

"A segélykérők" (Gr: "Hiketides" ; Lat: "Könyörgések" ) az ókori görög drámaíró tragédiája. Aiszkhülosz Néha úgy ismerik, hogy "A könyörgő nők" vagy "A könyörgő szűzlányok" . Az ő "A perzsák" A Danaosz és ötven lányának mítosza, amelyen a történet alapszik, lényegében Argosz, a Peloponnészosz egyik legjelentősebb mükénéi városának alapító (vagy inkább újraalapító) legendája. Nem szabad összetéveszteni a következőkkel Euripidész ' darab, más néven "A segélykérők" , amely Adrasztosz és az argív anyák küzdelméről szól, amelyet a thébai Kreón ellen vív, hogy az argív hódítók holttestét méltó módon eltemethessék.

Danaosz ötven lánya, akiket együttesen Danaidáknak neveznek (ők alkotják a darab kórusát), apjukkal együtt menekülnek, hogy megmeneküljenek az egyiptomi unokatestvérekkel, a bitorló király, Aegyptosz ötven fiával, Danaosz ikertestvérével kötött kényszerházasság elől.

Argoszba érve Danaosz és lányai a kedves, de félénk Pelaszkusz királytól kérik a védelmét. Ő először elutasítja, amíg az argosziak nem döntenek az ügyben, de Argosz népe beleegyezik, hogy megvédje a szökevényeket, aminek a danaidák nagy örömmel adnak hangot.

Szinte azonnal azonban az egyiptomi kérők flottáját látják közeledni, és egy hírnök harsogva fenyegeti a danaidákat, és megpróbálja rávenni őket, hogy térjenek vissza unokatestvéreikhez házasságkötés céljából, és végül arra vetemedik, hogy megpróbálja őket fizikailag elhurcolni. Pelaszkusz király közbelép, megfenyegeti a hírnököt, és fegyveres erővel lép közbe, hogy elűzze az egyiptomiakat, és ezáltal megmentse a kérőket.Arra kéri a danaidákat, hogy maradjanak a város falainak biztonságában.

A darab azzal ér véget, hogy a danaidák visszavonulnak az argivei falak biztonságába, miközben Danaosz imára és a görög isteneknek való hálaadásra, valamint a szűzi szerénységre buzdítja őket.

"A segélykérők" egykor úgy gondolták, hogy ez a legkorábbi fennmaradt darabja a Aiszkhülosz (főként a Kórusnak mint a dráma főszereplőjének viszonylag anakronisztikus funkciója miatt), de az újabb bizonyítékok szerint a dráma a "A perzsák" mint Aiszkhülosz A második fennmaradt dráma. Mégis ez az egyik legrégebbi fennmaradt dráma az ókori Görögországból, és kezdetleges általános szerkezetében valószínűleg hasonlít Choerilus, Phrynichus, Pratinas és a dráma i. e. 6. századi úttörőinek elveszett műveire. Mivel a könyörgő nők lényegében egyszerre a kórus és a főszereplő, talán nem meglepő, hogy a kórusszövegek több, minta darab felét.

Valószínűleg valamikor i. e. 470 után (esetleg i. e. 463-ban) mutatták be először, egy trilógia első darabjaként, amely az elveszett színdarabokat is magában foglalta. "Aegyptus fiai" és "Danaus lányai" (mindkettő folytatta a "A segélykérők" és Argosz újratelepítése), majd az elveszett szatírjáték következik. "Amymone" , amely komikusan ábrázolta az egyik Danaida Poszeidón általi elcsábítását.

"A segélykérők" nem felel meg a hagyományos görög tragikus drámával kapcsolatos elvárásainknak, mivel sem hőse, sem bukása, sem tragikus befejezése nincs. Ehelyett a darab a szexualitás, a szerelem és az érzelmi érettség megoldatlan konfliktusait mutatja be. A darab tiszteleg az Athénban a demokratikus kormányzat i. e. 461-es megalakulását megelőzően uralkodó demokratikus áramlatok előtt, és a ragaszkodás aPelaszkusz királynak az argosziakkal való konzultációról szóló határozata egyértelműen a demokrácia mellett szól.

Nem tévesztendő össze a következőkkel "A segélykérők" a Euripidész (amely Thészeusz küzdelméről szól a thébai Kreón ellen, hogy a testvérek, Polüneikész és Eteoklész holttestét méltó módon eltemethessék).

• E. D. A. Morshead angol fordítása (Internet Classics Archive): //classics.mit.edu/Aeschylus/suppliant.html
• Görög változat szóról szóra történő fordítással (Perseus Project): //www.perseus.tufts.edu/hopper/text.jsp?doc=Perseus:text:1999.01.0015