Irónia az Antigonéban azért íródott, hogy a várakozást fokozza és a cselekmény szereplőinek érdeklődését felkeltse.

Ez bizonyos mélységet és gazdagságot kölcsönöz a darabnak, és a közönségnek egyfajta szórakozást nyújt anélkül, hogy eltérne a görög klasszikus témáitól.

Hogyan alakította az irónia a darabot

Az irónia rétegeinek fontossága abban rejlik, hogy a közönség számára hatalmas tudást nyújt, és humort teremt, amit a karakterek hiányolnak, feszültséget teremt a karakterek között és izgalmat a nézőkkel.

Példák az iróniára az Antigonéban

Az Antigonéban többféle irónia van. Szophoklész drámai iróniát, verbális iróniát és szituációs iróniát használ. A drámaírók gyakran használják a szatírát arra, hogy egy helyzetet vagy eseményt a szereplők tudta nélkül ábrázoljanak, így a nézők bepillantást engedve vagy bepillantást engedve abba, ami következik.

Ez viszont igaz az Antigonéban megjelenített drámai iróniára.

Drámai irónia

A drámai irónia az Antigonéban az a fajta irónia, amely a színpadi szituációban jelen van, és amellyel a szereplők nincsenek tisztában. Így a közönség tud valamit, amit a szereplők nem, ami feszültséget és humort teremt.

Ezzel a közönség sokkal többet érezhetne a cselekményből. Ezzel szemben, ha csak egy nézőpontot látnának a darab során, kevésbé éreznék magukat szórakoztatva, ugyanannyi ismerettel rendelkeznének, mint a hősnő.

A különböző karakterek különböző nézőpontjai adnak mintegy szórakoztató értéket, a közönség magához ragadva, ami a drámai irónia elsődleges célja.

Például a darab első részében Antigoné kifejti terveit Iszménének, Antigoné húgának, mielőtt végrehajtaná Polüneikész temetését. Ugyanakkor Kreón király kifejti rendeletét, hogy megbünteti azokat, akik megpróbálnák eltemetni Polüneikészt. Így a feszültség Kreón és Antigoné között már azelőtt fennáll a nézőtéren, mielőtt a szereplők tudatosítanák azt.

Az Antigonéban a drámai irónia nagy része a nemi kérdéseket és a velük kapcsolatos elvárásokat övezi. . ez az áruló holttestének eltemetésének vizsgálata során derül ki. Kreón a rendeletének megszegése során idézi: "Mit mondasz? Melyik élő ember merészelte ezt a tettet?", hangsúlyozva az emberrel szembeni gyanúját.

Ebben a szituációban a közönség tisztában van a támadó nemével. Kreón mégis másként érzékeli, nem gondolva arra, hogy egy nő képes lenne ilyen önálló és lázadó cselekedetre.

Kreónnak a nőkkel kapcsolatos nézeteit az elemzés szempontjából lényeges drámai iróniának tekintjük, hiszen a nők ókori görögországi megítélése vs. a nők mai megítélése kiemelkedő jelentőségű társadalmunk fejlődése szempontjából. Ez az elemzés a drámai irónia hatásaiból születik.

Verbális irónia

A verbális irónia viszont az irónia egy olyan formája, amikor a szereplő mondana valamit, de az ellenkezőjét gondolja. Ez a fajta irónia gyakran érzelmeket ír le vagy közvetít.

A közönség ebben az esetben érzékelheti a karaktereken látott kifejezésmód változást, és hogy megértené, hogy a szereplők a megadott leírás ellenére másképp éreznek. Enélkül a cselekmény túl kiszámítható és unalmas lenne. A közönség egydimenziósnak találná a karaktereket, és nehezen tudna kapcsolódni hozzájuk.

Az Antigonéban a verbális irónia a darab elején jelenik meg. , ahol Iszméné és Antigoné monologizálnak, és kifejezik gondolataikat testvéreik halálával kapcsolatban. Antigoné Kreónt "méltó királynak" nevezi, annak ellenére, hogy pontosan az ellenkezőjét érzi.

Ez olyan verbális iróniának számít, amikor egy szereplő annak ellenére mondana valamit, hogy pontosan az ellenkezőjét érzi. A közönség ebben az esetben, mivel az ironikus játék hősnőnk szavai, határeset szarkazmusa bizonyos mértékig.

A verbális irónia másik példája Kreón fiának, Haimónnak a halála során A kórus azt mondaná: "Próféta, mennyire beváltottad a szavadat." A próféta azonban megjósolta Haemon tragédiáját, illetve azt a csapást, amely Kreón házát érte, amit ironikusnak tartanak, mert a prófétának semmi köze Haemon halálához.

Mindazonáltal a hallgatóság az elhangzottak ellenére megérti a szóban forgó idézetet, és részletes leírást alkot a megtörtént és az elkövetkezendő eseményekről.

Végül, Kreón Haimónhoz intézett beszéde során, amikor Haimón halála után kijelenti: "Nem a te ostobaságod miatt szabadultál meg az élet kötelékeitől." Így, ebben az iróniában Kreón magát hibáztatja Haimón haláláért, annak ellenére, hogy Haimón tagadhatatlanul öngyilkos lett, ezzel ellentétet teremtve az eddig látott zsarnoki királlyal.

Szituációs irónia

Az Antigoné története a szituációs iróniát használja az emberi jellem és az ilyen jellegű . Kreón árulásért halálra ítélte Antigonét, miután Antigoné eltemette a testvérét.

Antigoné depressziós és boldogtalan, a megpróbáltatások következtében érzelmileg sérült. Antigoné így ábrázolja érzelmeit: "Niobé magányát érzem", a thébai királynőét, aki szélsőséges önhittsége miatt minden gyermekét elvesztette az istenek miatt. Gyermekei halála mérhetetlen gyászt okoz Niobénak, olyannyira, hogy megkövült, és még mindig könnyeket hullat a halottakért.

Az ókorban a célközönség ismerte Niobé történetét és azt, amit elvesztett; hősnőnk ezt az ironikus történetet meséli el, hiszen mindkettőjüket az a sors érte, hogy elvesztették szeretteiket. Niobé a gyermekeit, Antigoné a testvéreit, ez az emberi természet helyzeti iróniájára vonatkozik, amelyben a halál gyászt és gyászt okoz.

Szophoklész ebben a darabban a szituációs iróniát használja az emberi jellem, az istenek szíve vagy általában a világ természetének bemutatására. .

Irónia az Antigonéban

Az irónia olyan előjeleket ad, amelyek elkerülhetetlenül feszültséget okoznak, az egyes karakterek felépítése, sorsuk és a döntéseik alapján kiderül mindegyikük valódi színe és szándéka.

Az irónia szélesebb perspektívát nyújt a közönségnek, lehetővé téve, hogy minden szereplő megtestesítse az emberséget annak minden hullámvölgyével együtt. Szophoklész az ilyen ábrázolást arra használja, hogy bemutassa a többdimenziós tulajdonságokat, amelyeket minden megírt darabja magában hordoz; Antigoné bátorságától kezdve, Kreón kapzsiságán át, egészen Haemon szerelméig, az irónia jól dokumentált volt a kettő között.

Görög írónk az Antigonéban az iróniát gyilkos fegyverként használja. Kreón, aki önteltségéből adódóan öngyilkosság miatt elvesztette egész családját, és Antigoné, akinek bátorsága az életébe került. Az irónia az, ami főhősünket és ellenlábasunkat is megölte, ironikusan.

Következtetés

Ebben a cikkben az irónia különböző fajtáiról beszéltünk, amelyeket Szophoklész az Antigonéban használt, és arról, hogy ezek hogyan alakították a darabot.

Menjünk át rajtuk még egyszer egyesével:

• Az iróniát, vagyis azt, hogy valaki olyan nyelvezetet használ, amely jellemzően az ellenkezőjét jelenti, Szophoklész arra használja, hogy előre jelezze azokat az eseményeket, amelyek végül feszültséget vagy humort okoznak művében.
• Az Antigoné az irónia számos típusát tartalmazza, például verbális, drámai és szituációs iróniát.
• A verbális irónia a szarkazmus, amelynek egy figyelemre méltó jelenete a darabban: Antigoné leírása Kreónról; Kreónt méltó királynak írja le, annak ellenére, hogy az ellenkezőjét érzi, ami humort és feszültséget okoz, és előrevetíti a sorsát.
• A verbális irónia másik példája Haemon, Antigoné szeretőjének halála; Kreón, aki látta fia holttestét, a prófétát hibáztatja, annak ellenére, hogy Haemon megölte magát.
• A drámai irónia Szophoklész karaktereinek felépítésére szolgál a görög klasszikusban; a nemi hovatartozás a fő téma - ez látható Kreón követelésében, hogy találja meg a férfit, aki eltemette Polüneiké holttestét, annak ellenére, hogy az elkövető neme, nem gondolva arra, hogy egy nő vezetne egy ilyen független és nehéz feladatot.
• A szituációs iróniát az emberi természet bemutatására használják, lehetővé téve a közönség számára, hogy minden egyes szereplővel egyénileg azonosuljon - ez Antigoné fogságában mutatkozik meg, ahol Niobéval, a thébai királynővel, aki elvesztette gyermekeit az istenek miatt.
• Antigoné és Niobé is elveszíti szeretteit, és különböző okok miatt tragikus sorsra ítélik őket; ez az emberi természet helyzeti iróniáját mutatja be, amelyben a halál szenvedést és nyomorúságot okoz.
• Az irónia általánosságban olyan előjelzéseket szül, amelyek természetüknél fogva feszültséget eredményeznek; a közönség által érzett feszültség olyan izgalmat hoz létre, amely a székük szélén hagyja őket, alaposan elmerülve a görög klasszikusban.
• Szophoklész az iróniát a gyilkosság eszközeként használja; főhősünket és ellenlábasunkat is ironikusan öli meg a maguk iróniájában; Antigonét, aki küzdött a sorsa ellen, hogy meghaljon, mégis megöli magát a börtönben; és Kreónt, aki hatalomra és gazdagságra tesz szert, de önhittsége miatt elveszíti családját.

Összefoglalva, Szophoklész az iróniát arra használja, hogy előre jelezzen bizonyos eseményeket, amelyek a közönséget a székük szélén hagyják. Szintén ezt a módszert használja arra, hogy felépítse karaktereit, közvetítve a közönség felé emberségüket és többdimenziós tulajdonságaikat, megkönnyítve számukra, hogy azonosuljanak és beleéljék magukat az általa írt műbe.

A darab ügyesen megírt iróniája többszörös elemzésekre ad alkalmat a különböző témákról az idők folyamán. Az ókori Görögország és a mai irodalom perspektívái számos, társadalmunk számára kiemelkedő fontosságú kérdést indukálnak, amelyek közül az egyik a nemek és az azokkal kapcsolatos elvárások.