Tartalomjegyzék
Catullus életrajza
Bevezetés |
A 76. Catullus önéletrajzi vers. ahol Catullus a a személyes gyötrelmét, hogy szereti Lesbiát miközben a nő nem szereti őt viszonzásul. Ez a vers hangvételében és stílusában hasonló Sapphóhoz 31 Ebben a versben Szapphó arról ír, hogy meglát valakit, aki olyan gyönyörű, hogy nem tud megszólalni. Izzadni kezd, kipirul a hőségtől a bőre alatt, és úgy érzi, hogy meg fog halni.
A 17-20. sorokban , Catullus kegyelmet kér az istenektől, hogy tekintsenek az életére, és "vegyék el tőlem a pestist és a romlást." A következő két sorban arról beszél, hogy milyen letargikusnak érzi magát az ízületeiben, és hogy minden öröm elhagyta a szívét.
A vers utolsó négy sorában Catullus elárulja, hogy mit akar . Azt mondja, hogy már nem akarja, hogy Lesbia (nő) viszontszeresse őt. Reméli, hogy a nő beleegyezik abba, hogy erényes legyen; ez azt jelentheti, hogy csak azt akarja, hogy szexeljen vele. Az utolsó két sorban azt mondja, hogy jól akar lenni a jámborságáért cserébe.
Szerelmét hálátlannak nevezi a hatodik sorban és Lesbiát "hálátlan szívűnek" nevezi. A kilencedik sorban azt kérdezi magától, hogy hogyan gyötörheti tovább a lány. Catullus verseinek majdnem negyedét Lesbiához vagy Lesbiáról írta. Sokukban küzd a kapcsolatukkal és annak alakulásával. Ebben a versben úgy tűnik, hogy megpróbál valami olyasmit mondani magának, mint egy "nem bánom meg" beszéd. Igen, mindent odaadott neki. Nem, a lány nem viszonozta a szerelmet. De ő azt akarja, hogyújra istenfélő emberré válni, és olyan testtel élni, amely már nem érzi a betegséget.
A 13. és 14. sorban , Catullus megérti, milyen nehéz félretenni egy "régóta dédelgetett szerelmet". Aztán azt mondja magának, hogy "így vagy úgy, de véghez kell vinnie." Bár Catullus szomorú a Lesbiával való kapcsolatának kimenetele miatt, úgy tűnik, megérti, hogy (az istenek segítségével) ő az egyetlen, aki túl tud lépni rajta.
Lásd még: Mezentius az Aeneisben: az etruszkok vad királyának mítoszaCarmen 76 |
Vonal | Latin szöveg | Angol fordítás |
---|---|---|
1 | SIQVA recordanti benefacta priora uoluptas | HA az ember örömét leli abban, ha felidézi a megtett kedvesség gondolatát, |
2 | est homini, cum se cogitat esse pium, | amikor azt hiszi, hogy igaz barát volt; |
3 | nec sanctam uiolasse fidem, nec foedere nullo | és hogy nem szegte meg a szent hitet, és semmilyen megállapodásban |
4 | diuum ad fallendos numine abusum homines, | az istenek fenségét használta fel az emberek megtévesztésére, |
5 | multa parata manent in longa aetate, Catulle, | akkor a hosszú élet sok örömet tartogat számodra, Catullus, |
6 | ex hoc ingrato gaudia amore tibi. | amit ezzel a hálátlan szeretettel érdemeltem ki. |
7 | nam quaecumque homines bene cuiquam aut dicere possunt | Mert bármilyen kedvesség, amit az ember szavakkal mutathat az embernek... |
8 | aut facere, haec a te dictaque factaque sunt. | vagy tettet mondtál és tettél. |
9 | omnia quae ingratae perierunt credita menti. | Mindezt egy hálátlan szívre bízták, és elveszett: |
10 | quare iam te cur amplius excrucies? | akkor miért kellene most már tovább kínoznod magad? |
11 | quin tu animo offirmas atque istinc teque reducis, | Miért nem nyugszol meg szilárdan, és miért nem húzódsz vissza, |
12 | et dis inuitis desinis esse miser? | és ne legyek többé nyomorult, az istenek ellenére? |
13 | difficile est longum subito deponere amorem, | Nehéz hirtelen félretenni egy régóta dédelgetett szerelmet. |
14 | difficile est, uerum hoc qua lubet efficias: | Nehéz, de így vagy úgy, de meg kell valósítanotok. |
15 | una salus haec est. hoc est tibi peruincendum, | Ez az egyetlen biztonság, ezt kell végigcsinálnotok, |
16 | hoc facias, siue id non pote siue pote. | ezt kell tennetek, akár lehetséges, akár lehetetlen. |
17 | o di, si uestrum est misereri, aut si quibus umquam | Ti istenek, ha az irgalom a ti tulajdonságotok, vagy ha valaha is hoztatok |
18 | extremam iam ipsa in morte tulistis opem, | a halál pillanatában bárkinek segítséget nyújtani, |
19 | me miserum aspicite et, si uitam puriter egi, | nézz rám a bajomban, és ha tiszta életet éltem, |
20 | eripite hanc pestem perniciemque mihi, | vedd el tőlem ezt a csapást és romlást. |
21 | quae mihi subrepens imos ut torpor in artus | Ó, én! Micsoda letargia kúszik a legbelső ízületeimbe, |
22 | expulit ex omni pectore laetitias. | és kiűzött minden örömöt a szívemből! |
23 | non iam illud quaero, contra me ut diligat illa, | Többé már nem ez az imám, hogy ő is szeressen engem, |
24 | aut, quod non potis est, esse pudica uelit: | vagy, mert ez lehetetlen, hogy beleegyezik abba, hogy tisztaságban maradjon. |
25 | ipse ualere opto et taetrum hunc deponere morbum. | Én magam is szeretnék újra egészséges lenni, és eltüntetni ezt az ördögi betegséget. |
26 | o di, reddite mi hoc pro pietate mea. | Ó, ti istenek, adjátok meg nekem ezt jámborságomért cserébe. |
Előző Carmen
Források |
VRoma projekt: //www.vroma.org/~hwalker/VRomaCatullus/076.html
Lásd még: Hogyan halt meg Beowulf: Az epikus hős és az utolsó csatája