(Elegikus költemény, latin/római, Kr. e. 16 körül, 2490 sor)

Bevezetés

"Amores" ( "Szeret" vagy "Amours" ) a 49 elégiák a Római lírai költő Ovid Ez volt az első befejezett verseskötete, amelyet öt kötetben (később háromra csökkentve) adott ki Kr. e. 16-ban vagy korábban. A versek, amelyek közül néhány igen szemléletes, egy Corinna nevű férjes asszonnyal folytatott viszony alakulását mutatják be.

Túl sok vers van ahhoz, hogy részletesen foglalkozzunk vele, de a három könyvben szereplő versek általános témái a "Amores" a következők:

Könyv1:

Az Elegy I: Cupido a költő verseit az epikus hexameterből a szerelmi költészet elégiás páros versszakává alakítja (20 sor).

II. elégiák: A költő lemond a háborúról a szerelem javára (52 sor).

III. elégiák: A költő változatlan hűséget fogad szeretőjének (26 sor).

IV. elégiák: A költő szeretőjét és férjét meghívja egy lakomára, és a költő oktatja, hogyan viselkedjen a társaságában (70 sor).

V. elégiák: A költő rapszodizál szeretője meztelen testéről az alkonyatban (26 sor).

VI. elégiák: A költő megkéri szeretője portását, hogy nyissa ki neki a kaput (74 sor).

VII. elégiák: A költő megbánja, hogy megverte szeretőjét (68 sor).

VIII. elégiák: A költő megátkoz egy öregasszonyt, amiért kurtizánnak tanította szeretőjét (114 sor).

IX. elégiák: A költő összehasonlítja a szerelmet és a háborút (46 sor).

X. elégiák: A költő panaszkodik, hogy szeretője pénzt kért tőle, és megpróbálja lebeszélni arról, hogy kurtizán legyen (64 sor).

XI. elégiák: A költő megkéri szeretője szolgáját, Nape-t, hogy vigye el neki levelét (28 sor).

XII. elégiák: A költő elátkozza levelét, mert nem kapott választ (30 sor).

XIII. elégiák: A költő felszólítja a hajnalt, hogy ne jöjjön túl korán (92 sor).

XIV. elégiák: A költő vigasztalja szeretőjét hajának elvesztése miatt, miután megpróbálta megszépíteni azt (56 sor).

XV. elégiák: A költő reméli, hogy művein keresztül úgy élhet, mint más híres költők (42 sor).

2. könyv:

I. elégiák: A költő bemutatja második könyvét, és kifejti, miért kényszerül arra, hogy a szerelemről és ne a háborúról énekeljen (38 sor).

II. elégiák: A költő könyörög az eunuch Bagoasnak, hogy hozzáférhessen szeretőjéhez (66 sor).

III. elégiák: A költő ismét az eunuch Bagoashoz fordul (18 sor).

IV. elégiák: A költő bevallja, hogy mindenféle nőt szeret (48 sor).

V. elégiák: A költő azzal vádolja szeretőjét, hogy hamisan viselkedik vele szemben (62 sor).

VI. elégiák: A költő egy papagáj halálát siratja, amelyet szeretőjének ajándékozott (62 sor).

VII. elégiák: A költő tiltakozik, hogy soha semmi köze nem volt szeretője szobalányához (28 sor).

VIII. elégiák: A költő megkérdezi szeretője szobalányát, hogyan szerzett tudomást róluk szeretője (28 sor).

IX. elégiák: A költő arra kéri Ámort, hogy ne használja fel rá az összes nyilát (54 sor).

X. elégiák: A költő elmondja Graecinusnak, hogy egyszerre két nőbe is szerelmes (38 sor).

XI. elégiák: A költő megpróbálja lebeszélni szeretőjét arról, hogy Baiae-ba menjen (56 sor).

XII. elégiák: A költő örül, hogy végre elnyerte szeretője kegyeit (28 sor).

XIII. elégiák: A költő Isis istennőhöz fohászkodik, hogy segítse Corinnát a terhességében, és akadályozza meg, hogy elvetéljen (28 sor).

XIV. elégiák: A költő megdorgálja szeretőjét, aki megpróbálta elvetetni magát (44 sor).

XV. elégiák: A költő egy gyűrűt címez, amelyet ajándékba küld szeretőjének (28 sor).

XVI. elégiák: A költő meghívja szeretőjét, hogy látogassa meg vidéki házában (52 sor).

XVII. elégiák: A költő panaszkodik, hogy szeretője túl hiú, de ő így is, úgy is mindig a rabszolgája lesz (34 sor).

XVIII. elégiák: A költő szabadkozik Macer előtt, amiért teljesen átadta magát az erotikus verselésnek (40 sor).

XIX. elégiák: A költő egy férfinak ír, akinek a feleségébe szerelmes volt (60 sor).

3. könyv:

I. elégiák: A költő mérlegeli, hogy folytassa-e az elégiák írását, vagy próbálkozzon tragédiával (70 sor).

II. elégiák: A költő a lóversenyen ír szeretőjének (84 sor).

III. elégiák: A költő megtudja, hogy szeretője hazudott neki (48 sor).

IV. elégiák: A költő arra biztatja a férfit, hogy ne őrizze olyan szigorúan a feleségét (48 sor).

V. elégiák: A költő egy álmot mesél el (46 sor).

VI. elégiák: A költő a megáradt folyót fenyíti, amiért nem engedi meglátogatni szeretőjét (106 sor).

VII. elégiák: A költő szemrehányást tesz magának, amiért nem teljesítette kötelességét szeretőjével szemben (84 sor).

VIII. elégiák: A költő panaszkodik, hogy szeretője nem fogadta őt kedvezően, és egy gazdagabb vetélytársát részesítette előnyben (66 sor).

IX. elégia: Elégia Tibullus haláláról (68 sor).

X. elégiák: A költő panaszkodik, hogy nem engedik, hogy Ceres ünnepén osztozzon szeretője kanapéján (48 sor).

XI. elégiák: A költő belefárad szeretője hűtlenségeibe, de bevallja, hogy nem tud nem szeretni (52 sor).

XII. elégiák: A költő panaszkodik, hogy versei túlságosan híressé tették szeretőjét, és ezáltal túl sok riválisra tettek szert (44 sor).

XIII. elégiák: A költő a falaszi Juno-ünnepről ír (36 sor).

XIV. elégiák: A költő arra kéri szeretőjét, hogy ne szóljon neki, ha felszarvazza (50 sor).

XV. elégiák: A költő búcsút vesz Vénusztól, és megfogadja, hogy nem ír többé elégiákat (20 sor).

Eredetileg a "Amores" egy ötkötetes szerelmes versgyűjtemény volt, amelyet először Kr. e. 16-ban adtak ki. Ovid később átdolgozta ezt az elrendezést, és a fennmaradt, három könyvből álló gyűjteményre csökkentette, beleértve néhány további, még i. sz. 1-ben írt verset. Az 1. könyv 15 elegiás szerelmes verset tartalmaz a szerelem és az erotika különböző aspektusairól, a 2. könyv 19 elégiát, a 3. könyv pedig további 15-et.

A legtöbb "Amores" kifejezetten viccesek, és miközben Ovid nagyrészt ragaszkodik a standard elégiák témáihoz, amelyeket korábban már Tibullus és Propertius költők is feldolgoztak (például az "exclusus amator" vagy a bezárt szerető), de gyakran szubverzív és humoros módon közelíti meg őket, a gyakori motívumokat és eszközöket az abszurditásig eltúlozva.a szerelem által, mint Propertius, akinek költészete gyakran úgy ábrázolja a szerelmest, mint aki szerelme lába alatt áll. Ovid kockázatot is vállal, például nyíltan ír a házasságtörésről, amelyet Augustus i. e. 18-ban végrehajtott házassági törvényreformja törvénytelenné tett.

Egyesek még azt is felvetették, hogy a "Amores" A gyűjtemény legelső verse az "arma" ("karok") szóval kezdődik, ahogyan a "karok" szó is. Vergil 's "Aeneis" , egy szándékos összehasonlítás az epikus műfajjal, amely Ovid A továbbiakban ebben az első versében leírja eredeti szándékát, hogy daktilikus hexameterben írjon egy epikus verset egy megfelelő témáról, például a háborúról, de Ámor ellopta az egyik (metrikus) lábát, és sorait elegiás párosokká, a szerelmi költészet metrumává változtatta. A háború témájához többször visszatér az egész műben. "Amores" .

A "Amores" a római szerelmi költészetben gyakran használt költői forma, amely daktilikus hexameter és daktilikus pentameter váltakozó soraiból áll: két daktilust követ egy hosszú szótag, egy cezúra, majd ismét két daktilust követ egy hosszú szótag. Egyes kritikusok megjegyezték, hogy a versgyűjtemény egyfajta "regényként" fejlődik, a stílust csak egy-egy versszakaszban töri meg.néhányszor, a leghíresebb a 3. könyv IX. elégiájában, a Tibellus haláláról szóló elégiában.

Mint sok más költő előtte, Ovid versei a "Amores" gyakran a költő és a "lánya" - az ő esetében Corinna - közötti romantikus viszony áll a középpontban. Ez a Corinna valószínűleg nem élt valóban (különösen, mivel a karaktere nagy rendszerességgel változik), hanem csupán Ovid költői alkotása, a római szeretők általánosított motívuma, amely lazán egy azonos nevű görög költőn alapul (a Corinna név tipikusan ovidiusi szójáték is lehetett a görög "kore", azaz szűz szóra).

Azt feltételezték, hogy a "Amores" az egyik oka volt annak, hogy Ovid később száműzték Rómából, mivel egyes olvasók talán nem értékelték vagy nem értették meg a nyelvi nyelvezetüket. Azonban a száműzetés valószínűleg inkább a későbbi "Ars Amatoria" , ami sértette Augustus császárt, vagy talán Augustus unokahúgával, Júliával való állítólagos kapcsolata miatt, akit ugyanebben az időben szintén száműztek.

• John Conington angol fordítása (Perseus Project): //www.perseus.tufts.edu/hopper/text.jsp?doc=Perseus:text:1999.02.0069:text=Am.:book=1:poem=1
• Latin nyelvű változat szóról szóra történő fordítással (Perseus Project): //www.perseus.tufts.edu/hopper/text.jsp?doc=Perseus:text:1999.02.0068:text=Am.